Skip to Content

Hosszú a virágfüzér

A huszonöt éves tudásközpont gálaműsora: a TÁMOP-pályázat innovációja

Tartalmas programsorozat végén, április 22-én délután négy órakor kezdődött a Bárdos László Gimnázium jubileumi ünnepsége a Jászai Mari Színház – Népházban. Sokféle véleményt hallottam az előadásokról. Volt olyan, akinek csak részben tetszett, és olyan is, aki szerint ennél jobbat nem is lehetett volna csinálni. A lényeg, hogy senki nem távozott csalódottan a nézőtéren ülők közül.
Az előadásokat két narrátor kötötte össze, és ők adták meg a gálaest alaphangulatát is. Kiválasztásuk megfelelt az egész gálaműsor alapötletének: annak, hogy ebben a műsorban a legkisebbektől a legrégebben végzettekig minden korosztályt képviseljenek fellépők. Veréb Ildikó, egyik öregdiákunk és Aradi Balázs, tizenharmadikos tanuló régi ismerősöknek tűntek, így adták egymásnak a szót, váltottak humoros párbeszédeket (például arról, hogy Ildikó vajon mikor mondhatott végzősként szalagavatói beszédet), pedig csak a főpróbán találkoztak. A színház nézőterén helyet foglaltak iskolánk tanulói, tanárai, öregdiákjai, több városi iskola képviselői, igazgatók, tanárok általános iskolákból, középiskolákból, valamint Tatabánya város polgármestere és a városi vezetés más tagjai. Mielőtt még minden elkezdődött volna, meghallgattuk a Bárdos-indulót, közben a színpadon nosztalgikus fotókat láthattunk az elmúlt huszonöt év jeles eseményeiből.
A műsor Schmidt Csaba polgármester úr köszöntőjével kezdődött. A beszédből természetesen nem maradhatott ki, hogy mint öregdiákja az iskolának, nagyon büszke arra, hogy itt tanulhatott. A huszonöt éves iskola köszöntéséből nem maradhatott ki természetesen az sem, hogy a negyed századból húsz évig az iskola élén álló Sándor Jánost, iskolánk nyugalmazott igazgatóját köszöntse. Sándor János igazgató úr nagy meghatottsággal vette át az ajándékát: volt diákunk, Keresztesi Botond egy műalkotását.

A polgármester beszéde után a Lloyd’s nevű együttes énekelt. Az együttes hét tagja közül mindenki a Bárdos László Gimnázium öregdiákja. Alapításuk is iskolánkhoz kötődik, ugyanis a tízéves jubileumi ünnepségen volt az első fellépésük, azóta változatlan tagsággal működnek. Műsorukban ismert Beatles-számok feldolgozást adták elő, a hét hang valóban egész zenekart pótolni tudott. A későbbi közvélemény-kutatásom alapján az egész műsorból ez volt a legszórakoztatóbb a közönség számára. A hét énekes humoros megjegyzéseivel is megalapozta a remek hangulatot. Mielőtt hallathatták volna hangjukat az énekkarosok, Pleier Tamás igazgató úr mondott beszédet az iskola köszöntésére.

Ezután a függöny szétnyílt, és láttuk a legkisebbektől a legnagyobbakig az összes énekkarost, erre az alkalomra jó két tucat öregdiákkal kiegészülve. Az énekkarosokat Vécseyné Kiss Ibolya tanárnő vezette, és Taksz Lilla zongorával kísérte az éneklést. Azt hiszem, eddigi legjobb szereplésüket láthattuk. A hetven torokból és az ünnepnek megfelelően igazán szívből jövő dalok valódi élményt nyújtottak.
Ezután egy izgalmas vállalkozás következett: színpadra lépett Antalóczy Zsanna, Csizmadia Edina, Necz Jessica és Juhász Zoltán, akik iskolánk tanulói, és velük együtt szavalt iskolánk öregdiákja, Meleg Gábor is. Buda Ferenc Roham című versét adták elő, de nem az egyszerűbb utat választva. A verset több szólamban, egyszerre mondták, ami nagyon különlegessé tette az előadást, természetesen hatalmas sikert is aratott, ahogy a közönség soraiban ülve hallhattuk. A szavalat után zene és tánc következett. Juhász Szabina lépett színpadra, aki az ötödik osztályos lányok kíséretével adott elő táncos műsort. A háttér színes volt, a mozgalmas koreográfiától életre kelt a színpad. A műsornak még ekkor sem lett vége, természetesen az eddig látott előadások után nem is nagyon szerettük volna, ha vége lesz. A fellépők között volt a végzősök közül Krajcár Dániel, aki gitárral kísérte a korábban zongorán játszó, az énekkart kísérő Taksz Lillát. A tapsvihar után egy kis- és egy nagygimnazista lépett színpadra: Bátor Benedek az ötödikeseket, míg Katona Xénia a végzősöket képviselte. Kányádi Sándor dialogikus novelláját, A kisfiú és a tengert hallhattuk tőlük, ők így vallottak arról, hogy mennyire fontos az iskola. A különleges előadásmód során még érthetőbbé vált a mű. Xénia ugyanis felolvasta a történetet, és a tenger szerepében beszélt, közben a kisfiú szerepében Benedeket hallhattuk. A műsor tovább folytatódott. Veréb Ildikótól hallhattunk egy rövid bemutatást a Laskay családról, amelyből mindhárom gyermek tanult iskolánkban. Már több nemzedék óta zenével foglakoznak, most dzsesszel szórakoztatták a közönséget. Hallhattunk természetesen dob-, szaxofon- és szintetizátorszólót is. A család férfi tagjai mellett Horváth Claudia, szintén volt bárdosos diák lépett fel énekesként.

Már csak a finálé váratott magára, amely szintén szenzációsra sikeredett. A színpadra lépő diákok, és öregdiákok Weöres Sándor Vonzás című versét énekelték el a Kaláka együttes feldolgozásában. A vers címe árulkodhat arról, hogyan mennyire erős is az iskola vonzása, ugyanis, mint láthattuk, a gálaműsoron rengeteg öregdiák visszatért, és természetesen a műsoron kívül, az iskolában is találkozhatunk olyan tanárokkal, akik korábban a Bárdos László Gimnázium kiemelkedő diákjai voltak.
A kétnapos jubileumi ünneplés zárásául rendezett gála a Jászai Mari Színházban felejthetetlen élmény volt a résztvevők számára, akár nézőről, akár a műsorban szereplő vagy azt készítő diákokról, öregdiákokról, tanárokról beszélünk. A Bárdos László Gimnázium büszkén zárhatja az elmúlt negyed évszázadot, és kezdheti meg az újat, ami remélhetőleg méltó lesz az elmúlt huszonöt év sikereihez.

Pongrácz Dóra



page | by Dr. Radut