Valentin nap a Bárdosban

   Mindenki tudja, hogy ez az a nap minden évben, amikor fiatalok és idősek, fiúk és lányok felköszöntik párjukat valami aprósággal. Egy szál rózsa, saját készítésű sütemény vagy egy vacsora is szebbé teheti ezt a napot. Megoszlanak a vélemények, meg kell-e ünnepelni a Valentin-napot, vagy nem? Hiszen az év minden napján szeretjük a párunkat, minek egy nap, amikor muszájból, és szokásból ajándékot veszünk vagy készítünk? Ez valóban csak egy „virágárus ünnep”? Lehet, hogy sokan azért nem szeretik ezt a napot, mert csak egy más országból átvett szokás? A Valentin nap lehet olyan, mint az Anyák Napja? Ugye őket is minden nap szeretjük, mégis kapnak az évben egy napot, amikor ezt még jobban bizonyíthatjuk, nem? Természetesen, a párunkat, az év összes napján szeretjük, ami persze nem jelenti azt, hogy minden nap meg kell lepni egymást valamivel. Biztos van, aki nem köszönti meg szerelmét ezen a napon, de mi, aki igen, használjuk a Valentin-napot arra, hogy egy szívből jövő ajándékkal lepjük meg a szerelmünket.

   Már az ókorban is megemlékeztek a Valentin naporól, Rómában, Romulus és Remus tiszteletére tartották meg. Európában a 14. század óta tartjuk számon ezt a napot, mert ekkor lett Szent Bálint a házasok és jegyesek védőszentje. Kezdetben csak Franciaországban és Angliában ünnepelték február 14-ét. Eleinte csak virággal később a 19 századtól már üdvözlőkártyákkal is köszöntötték egymást a szerelmesek, A 20. század végére egyre több országban elterjedt ez a szokás. Magyarországon az 1990-es évektől tartjuk számon a Bálint-napot.

   A Bárdosban is minden évben megünnepeljük a szerelmesek napját. Már a tanév elején elhatároztuk, hogy idén mi 9. a-sok szeretnénk ezt a napot megvalósítani a suliban. Az előkészületek részeként az egész osztály, kivágott nagyjából 900 db szívecskét, amin üzenni lehet, egy nappal Valentin-nap előtt a délutánt auladíszítéssel töltöttük az időt.

   A várva-várt napon osztályunk rózsaszínbe és pirosba öltözött, a levélszállítók szárnyat és mamuszt is viseltek. Az első szünetben már egész sokan álltak sorba szívecskékért, viszont a második szünettől tényleg rengetegen szerettek volna üzenni. Persze nem csak a párok írhattak szerelmes leveleket, hanem esetleg titkos hódolók is bevallhatták érzelmeiket névvel, vagy akár név nélkül is. Sokan voltak, akik a barátnőjüknek, haverjaiknak írtak kedves, és szellemes leveleket. Iskolánk tanárai sem maradtak levelek nélkül, sokan kaptak osztályuktól, vagy egy diáktól pár kedves sort. A fotós standunknál sok szuper kép készült, kicsik és nagyok is sorban álltak, hogy megörökíthessék ezt a napot. Voltak akik zenét is küldtek egymásnak. Az első 4 szünetben megírt leveleket a szorgos levélszállítók a nap folyamán kiszállították.

   Nagyszünetben, a Black Time tánccsoport lépett fel, a tánccsoport fellépői között osztálytársaink, és iskolatársaink is voltak. Az ebédlőben süti és tea várt mindenkit. A mozgalmas és tartalmas nap után jó élményekkel gazdagodva hagytuk el az almamatert.

   Egyedülálló diáktársaim ne szomorkodjatok, legyetek, legyünk türelmesek, mert idővel Ámor Nyila mindenkit szíven talál.

Írta: Sváb Fanni